Biztos mindenkinél lapul még néhány szamárfüles Hajdú mosógép vagy Lehel hűtő kártya, pár porosodó, kutya által megrágott csúcs hotel, padláson kallódó sárga tízezres, szebb időket is megélt Dunakorzó telek, a kukának vélt, fém gyűszű bábu vagy éppen a kis schnauzer, amivel mindig a húgi akart lenni.
Fehérre kopott foltok a Twisteren, újságból kivágott memóriajátékok, trükkösen a szélre pakolt hajók a Torpedóban...
Talán ez volt a társasjátékok fénykora. Az idők, amikor a board game jelentette a megoldást az esős szombat délutánokra.

Nem sokkal később természetesen már én is ott ültem a gép előtt. Csirkékre vadásztam, gombákra ugráltam, aztán jött a PS1 és vele a Crash Bandicoot, a vörös róka, aki egy életre megnyerte a szívem. 
Iskola, a szabadidős lehetőségek folyamatos bővülése, barátok, szerelmek, bulik.
Közben szép lassan szakállassá vénültek a polcomon a társasok. Lássuk be, szerintem ezzel nem voltam egyedül.

Túl a középiskolai éveken, egy baráti társasággal kipattant a fejünkből az ötlet, hogy mi lenne, ha lesöpörnénk az évek porát a játékokról és esetleg vennénk néhány újat is. Az anarchiába fulladó Alhambra és a felnőttként kevésbé kihívásnak tűnő Torpedó után elvetettük a tökéletesnek megálmodott tervet.

Az "új hullámot" a Fun With Geeks nevű YouTube csatorna felfedezése indította el. Ez volt az a pillanat, amikor szembesültem vele, hogy '98 után is gyártottak társasjátékokat, sőt olyanok is vannak, amik kifejezetten a felnőtt korosztálynak készültek. Innentől nem volt megállás. Új barátok, board game közösség, mértéktelen játék vásárlás.

Nem először látogatok el a PlayIt-re, de eddig kizárólag a budapesti rendezvényeket céloztam meg. Idén először a Show "házhoz jött", egy teljesen újszerű ötlettől vezérelve a Balaton partra. A siófoki Kiss Szilárd Sportcsarnok adott otthont a két napos eseménynek. Igyekeztem a Hungexpo méretéből adódó fölényétől eltekinteni és kizárólag egy "innováció" megvalósulásaként felmérni a PlayIt Balaton színvonalát.
Őszintén szólva arra számítottam, hogy jóval kevesebben látogatnak majd el Siófokra, de úgy tűnik a víz és a gaming kombinációjának vonzereje pozitívan hatott a résztvevőszámra.
Minden volt, amit a PlayIt-ben igazán szeretünk, csak kicsiben. Xbox, PlayStation, PC, telefonos móka, retro cuccok, újdonságok, gaming, VR, esport, geek relikviák, csinos Cosplay-es lányok. Talán a Streed Food részt hiányoltam picit... 
Az egyetlen nagyobb problémát a rendezvény két részre "szegregálódása" jelentette, hiszen a két csarnok egyáltalán nem volt a megszokott módon könnyen átjárható és a "felszereltségük" (illemhely, klíma) is nagy mértékben eltért. De összességében engem a nyári PlayIt a saját kis hibáival együtt meggyőzött...

Erre az alkalomra, a már említett Fun With Geeks segítőiként érkeztünk, mint "játékmesterek".
Egy nyugalom zóna született, társasjátékokkal, asztalokkal, babzsákfotelekkel, azoknak, akik picit ki akartak szakadni a virtuális valóságok, gamerek, influencerek világából.
Voltak kétségeim, hogy hány ember fog velünk társasozni, mennyire tud teret hódítani egy ilyen impulzusokkal teli rendezvényen a társasjáték. Legnagyobb meglepetésemre, miután néhány, a dedikáló zónában megfáradt családot játszani invitáltunk, egyre többen érkeztek. Mindenki a maga módján, de játszottak. Volt aki egy gyors kockajáték erejéig maradt, de volt olyan is, aki órákat töltött el az asszociációs játékokban elmerülve. Egy kilenc éves kislány felnőtteket megszégyenítő módon rakta ki a filmes karaktereket az Imagineben és őszintén szólva én háromszor kaptam ki tőle a Zombie Dice nevű kockajátékban. A hangulat fergeteges volt, felnőttek és gyerekek, testvérek és szülők mind megtalálták a testhez álló játékot.
Úgy gondolom, hogy ez a rendezvény nem csak a gyerekeké és le a kalappal a szülők előtt, akik nem érzik kötelességüknek, hogy unatkozzanak, és fanyalgó arckifejezéssel kísérgessék a lelkes csemetéket, hanem mernek bekapcsolódni a játékba, mernek picit gyerekké válni, mernek élni. ("Örök gyermekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk." /Anatole France/ )

A PlayIt Show-n a társasozás és a gaming nem rivalizáló, hajtépő testvérek voltak, hanem együtt emelték a rendezvény fényét.

Kijelenthetem, hogy a Board Game leporolhatja hosszúra nőtt szakállát és kihúzhatja magát, hiszen továbbra is kortalan és menő. 
Múltja régre nyúlik vissza, de folyamatosan bővülő kínálatával, sokrétű választékával, továbbra is aktív eszköze lehet a baráti összejöveteleknek.

Itt az ideje, hogy egyre többen ismerjék meg az új játékokat is, hiszen igazi gyöngyszemek vannak köztük és garantáltan mindenki megtalálja a neki valót...

Nekem ebben legtöbbet ők segítettek: https://www.youtube.com/c/funwithgeeks

Nem elhanyagolható info, hogy több városban már szervezetek, összejövetelek is születnek a társasjáték rajongóknak. A Családi Társasjáték Egyesület havonta megrendezett eseményein megismerhetünk és kipróbálhatunk különböző játékokat nagy választékban.
Az egyesületről bővebben: https://www.facebook.com/Csaladitarsasjatek/

forrás: https://www.gamestar.hu/playit/playit-balaton-246833.html

Szerdán végre eljött a nagy nap. Mint minden évben idén is több ezren várták az egyetemi ponthatárok kihirdetését, akár a Pont Ott bulikon együtt, akár otthon a gép előtt, remegő kézzel, ismétlődő entereket nyomogatva a Felvi.hu ablakára. Egy dolog közös volt. Este nyolckor az örök pesszimista, a nyugodt optimista, az előre ünneplő és az utolólag pityergő is szembesült az eredményével. Nem először jelentkeztem, sőt egy diplomával a zsebemben már veterán felvisnek vallhatom magam. Idén mégis sikerült egy olyan tapasztalatot szereznem, ami még nekem is hideg zuhany volt...

Este kilenckor elárasztották a közösségi oldalakat az smsekről készült képernyőfotók. Az insta storykból dőlt az ünneplés és a "felvettek", illetve legalább ennyi egyedi machinált kép a Roxfortba és az életművész szakra készülő leendő hallgatokról. Én is megkaptam az smst: "Felvi.hu: elérte az x.y. ALK ponthatárát." Szokásos kerékvágás... egy pici hibával. Ez a szak, nem az a szak! Egyértelmű volt számomra hova megyek tanulni és kellő tapasztalattal ez már nem kósza esély latolgatás volt, hanem egy reálisan formált kép. Az első sokk után kiosontam a szobából, egy arcra fagyott mosolyba öltöztetve a megrökönyödést, ami a fejemet leginkább jellemezte éppen. Rögtön rá is kattintottam a Felvi fiókomra, hogy ellenőrizzem mi is okozhatta ezt a minden bizonnyal tévedést. Hamar kiderült, hogy semmilyen hiba nem volt a jelentkezésemmel, sem a pontjaimmal, mégsem az "A tervként" jelölt szakra soroltak. Egész egyszerűen nem indult el, amire jelentkeztem. Odavetettek egy "n.i.-t" a jövőmre. Ez a két betű beleégett a retinámba, de tudtam, hogy el kell fogadnom, mert bizony van ilyen, hogy nem tudnak megkezdeni egy meghirdetett képzést.

De szerencsére (vagy épp nem), vagyok annyira "minden lében kanál", hogy elkezdtem utánanézni a dolgoknak, emailezni, sorstárssal beszélni. Természetesen más is legalább ennyire fel volt háborodva, mint én. - Eközben az Edulineon, a tv-ben és minden portálon tízesével jelentek meg a hírek: "Itt volt a legmagasabb a pontszám", "Elégedettek vagyunk az eredményekkel, több tízezren kerültek be az egyetemekre.", "Ne keseredj el, itt a pótfelvételi." - De azokról soha nem ír senki, akiknek nem sikerült és a pótfelvételi sem opció. Szemfedővel görgetjük a "kritika prűd" posztokat. Ne értsen félre senki ez itt nem a "savanyú a szőlő" című írás, el tudom fogadni a kudarcot, csak épp az igazságtalanságot nem. Elkezdtem nézegetni a keretszámokat. Nem akartam annyiban hagyni, miután végig csináltam egy fizetős előkészítő tanfolyamot és egy alkalmasságit. Igazából úgy gondolom, hogy ez még a kudarcnál is rosszabb érzés.
Gondoztad a növényed egy egész éven át, de mire elérnéd a kiérdemelt érett cseresznyét a fa tetején, jön egy madár lekapja és meg sem kóstolhattad, meg sem nézhetted közelről, hogy kukacos vagy tökéletes-e a fürt, amire akadtál. Ha legalább egy pillanatig a kezedben tarthattad volna látod, hogy egészséges vagy, rohadt. Igen, vagy nem, de biztos nem semmi...

A keretszám ezen a levelező képzésen 30 <50. Nem egy csúcs népszerű szakról beszélünk, ezért a felső létszám korlát ezzel a közepes nagysággal teljesen jogos. De éppen ezért az alsó határ nagyon furcsának tűnt. Harminc főtől indítják el a képzést... Böngészgettem tovább a Felvin, kilistáztam az összes levelezős alapképzést. Hát a gyanúm beteljesedni látszott. A szak egy másik intézményben 5 fő részvételével már elindul.
Mindegy - mondtam. Ez egy kisebb egyetem, biztos csak erről van szó. Nem tehetik meg, hogy pár emberért fenntartsanak egy évfolyamot. Ezekkel a gondolatokkal néztem tovább a listát. Különböző intézmények, különböző szakok: sehol sem láttam ilyen extrém magas minimum létszámot. Az emberi erőforrások egy elég népszerű képzés. Ezért egy vidéki egyetemen is akár 50 tanulót felvehetnek levelező csoportba, de olyan is volt, ahova 120-at. Viszont már 5 emberrel elindítják. Nézzünk egy kevésbé nagy tömegeket megmozgató szakot. A közösségszervező, egy másik vidéki egyetemen szintén 5 főtől indul el. A hiánynak számító természettudományos képzések többsége is.

Lehet, hogy valami "statisztika szakra" jelentkeztem?! 

Nem jelenthetek ki ilyet, de a magas minimum létszám már-már szándékos ellehetetlenítésnek tűnhet a keretszámok kutatgatása után. 
De miért történne ilyen? Nem tudhatom.
Talán az intézményi jelentkezések statisztikai feltornázásához volt erre szükség, esetleg valami más háttérben történő esemény igényelhette a szak levelezőmunkarendű meghirdetését, amit valószínűleg egyáltalán nem is terveztek ténylegesen elindítani...

Bármi is van a dolog mögött, ha csak puszta véletlen is, nem csak én és nem is egy ember eshetett el a lehetőségtől főleg, ha ez másik szakon is megtörtént.

Tanulva az esetből, üzenet a jövő felvételizőinek: Nem elég ha megnézitek a keretszámokat és a jelentkezők statisztikáit. Inkább érdeklődjetek az intézményben is, kérjetek tanácsot és kérdezzetek meg korábbi felvételizőket, mert sajnos senki nem fog figyelmeztetni, hogy a kiszemelt szak lehetséges, hogy nem indul. 

A Felvi rendszere már nagyon sok mindenben segíti a jelentkezőket. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem lenne haszontalan, ha ilyen szélsőséges esetben valamilyen módon jelölve lenne, hogy az adott szakra eddig lehetséges, hogy túl kevesen jelentkeztek. Felhívva a figyelmet arra, hogy ezzel az opcióval is számoljunk.

"Figyelem! Az adott szakra lehet, hogy eddig nem érkezett megfelelő számú jelentkező. Óvakodjon a pofára eséstől!"

Ha nincs fád, nem számítasz a termésre sem.